EMKATE

Egy görög felmérés eredményei szerint a helyiek jelentős számban vélik úgy, hogy a korrupció az ország legnagyobb problémája. Tízből öten azonban úgy látják, morálisan nem helytelen a közszolgák lefizetése, ha ezzel javíthatnak az igénybe vett szolgáltatás minőségén.

Ugyan, ez nem Magyarországon készült felmérés, de itt is erre az eredményre jutott volna. A jelenség nem egyedi, mert minden ország, ahol nagy a bürokrácia és az állam, nagy a korrupció is. Mert ezekben az országokban lehet a legnagyobb hasznot, versenyelőnyt elérni a csúszópénzekkel. Tulajdonképpen nem történik más, mint a verseny áttevődik a korrupciós térfélre. Aki jobban tud korrumpálni az nyer. A versenyzők úgy érzik, ők nem követnek el bűnt, mert ha nem vesztegetik meg a politikusokat, bürokratákat, akkor veszítenek. A bürokrata a bűnös, mert ő visszaél hatalmával, a másik oldal csak túlélni és nem visszaélni akar. Az ebből kikerekedő rendszer eredményezi a görög és magyar válságokat, egy versenyképtelen és javíthatatlan országot, amit mindig javítanak, de soha nem érnek a végére. A korrupció elleni küzdelem legjobb módja a bürokrácia és az újraelosztás csökkentése. Több száz éve tudják, hogy az állam nem a korrupt egyénektől lesz korrupt, hanem az egyének válnak korrupttá az államtól. Ezért találták ki a hatalmi ágak felosztását. A hatalom ugyanis megrészegít. Azt hiszem, ezt a tételt nem kell igazolni.

Az athéni egyetem gazdasági és üzleti kara által végzett felmérés eredményei szerint a görögök harmada látja úgy, hogy az ország legnagyobb problémája a korrupció. Az Attika és Makedónia régióban végzett lekérdezés szerint a válaszadók nagyobb gondnak tekintik a korrupciót, mint a munkanélküliséget.

Tízből nyolc megkérdezett mondta, hogy számos, a közelmúltban kirobbant gazdasági botrányt tud a korrupcióhoz kapcsolni. Ugyanakkor a többség úgy véli, annak ellenére, hogy a hivatalnokok szigorúbb büntetést érdemelnének, mert visszaéltek pozíciójuk adta lehetőségeikkel, többségüket mégsem fogják felelősségre vonni.

Bár elítélik a korrupciót, a válaszadók 53 százaléka ismerte be, hogy morálisan nem találja helytelennek a közszolgák lefizetését, amennyiben nincs más módja annak, hogy a kapott szolgáltatás hatékonyságán és minőségén javítani tudjon.

Úgy tűnik egyesek az arab tavaszra, az arab forradalmakra várnak Európában. Az elöregedett, elunalmasodott kontinensen tényleg jó lenne egy kis frissesség. Az is bizonyos, hogy az arab forradalmak eljönnek Európába, de erre még néhány évtizedet várnunk kell, és mi európaiak nem fogunk túlságosan örülni neki.

A diktatórikus és nem demokratikus rezsimek elleni észak-afrikai népi felkelések sorozata, az úgynevezett arab tavasz megmutatta: alapvető változásokat lehet elérni, ha a társadalom leküzdi félelmét és szembeszáll az elnyomó hatalommal - foglalt állást az Európai Zöld Párt (EGP) szombati budapesti tanácskozásán. A kijelentés nem túl burkolt kritikát fogalmazott meg az Orbán-kormány eddigi tevékenységével kapcsolatban, melyet korábban már Cohn-Bendit is erőteljesen kifejezett. Az ötlet romantikus és naiv, de mégis van realitása. Persze nem annak, hogy 1848-hoz hasonlóan söpör végig Európán a forradalmak vihara, csak most az arab világból kiindulva.

Erre ma Európa alkalmatlan. Nincs forradalmi helyzet, de ami a legfőbb gond: nincs, aki forradalmat csináljon. Mint láthattuk Magyarországon is csak egy fülke forradalomra tellett, amiről sokkal inkább jut eszembe Bunuel - A szabadság fantomja című filmje, mint 1848. Európa erre képes: fülkeforradalmakra, nyugdíjas forradalmakra. Ami úgy viszonyul a forradalomhoz, mint Bolt száz méteres világcsúcsa és a nagyi csoszogása a busz után.

Európában ma nincs olyan tömeg, amely még akár egy forradalmi helyzetben is képes lenne forradalmat csinálni. Az arab világban - és nem volt ez máshogy 1848-ban sem - a 25 év alatti fiatalok aránya a társadalom 60%-át teszik ki. Csak a fiatalok akarják elsöpörni a régi világot, és egy újat építeni helyette. A középkorúak, a nyugdíjasok a stabilitásban érdekeltek. Ma pedig több a nyugdíjas, mint a fiatal. Nem lesz nyugdíjas forradalom, és ezt azok is jó ha megértik, akik azt gondolják, hogy az Orbán-kormányt az utcán fogják megbuktatni.

Talán nem egyértelmű, de a forradalmaknak van mennyiségi , vagyis demográfiai feltétele is. Az 1968-as diáklázadásoknak is alapvető feltétele volt, hogy a kormányzatok meg szerették volna teremteni a tudás alapú társadalmat. Ezért megduplázták az egyetemi helyek számát. Ha a társadalomnak nem is lett jobb, a diáklázadások kitörtek, és elindítottak egy értékrendbeli forradalmat a világban.

Nincs kétségem afelől, hogy lesz forradalom Európában, sőt lesz arab tavasz is, de erre még 30 évet várni kell. Már ma is sok arab-muszlim fiatal érzi úgy a nyugati világgal kapcsolatban, hogy a fennálló kormányokat forradalommal kéne megdönteni. Emlékezzünk csak a párizsi lázongásokra, a londoni, vagy német terror-cselekményekre. Egy igazi forradalomhoz azonban még kevesen vannak. A fiatalok aránya európai szinten a lakosság 10%-át éri el. Viszont szaporulatuk 3 közeli vagy a feletti. Ausztriában 2,95, Franciaországban 3,4 körüli. Ráadásul az első gyerek megszületése a fehér lakosság 30 éves kora helyett 20 alatti. Ez azt jelenti, hogy míg 2 muszlim szülő 40 év alatt világra hoz 15 gyereket, addig 2 fehér szülő 1,3-1,8-at. Nem kell nagy zsenialitás hozzá, hogy kiszámoljuk, ennek nem lesz jó vége.

A zöldek, mint általában a baloldaliak, rövidlátóak. Arab tavaszról álmodnak, pedig ez valójában Európa rémálma. Ha eljön az arab tavasz, az nem Európa megújulását, hanem Európa végét jelenti majd. Amíg ez eljön, addig csak arra számíthatunk, hogy a lelkes nagyik a Gerbaud teraszán tervezgetik a forradalmat.